Az év utolsó napjaiban már zajlik a jövő évi foglalások dömpingje. Az érkezőket sok érdekesség várja a szigeten.
Elérkezett az év utolsó napja. Az óév küszöbén vagyunk, az új év felé.
Ehhez adok kicsiny kiegészítést.
Most egy olyan hagyomány leírását adom felétek kiegészítésként, mit kevesek, mondhatom kiváltságosak szoktak tenni. Szigetlakók főleg. A sziget az elszigeteltség, olykor a csönd, a tökéletes szépségű szépség a magányban.
Ezt a napot vannak, kik az alábbi módon töltik.
Délig intézik dolgaikat. Ügyintézés, főzés, takarítás, beszélgetések. Majd a déli harangszó után telefon, Tv, és minden külső inger elzárása következik éjfélig. Vagy otthon maradnak szeretteik közt, kik ugyanezt a módot választják, vagy elmennek egy kolostorba pár órára. Hálát adni az eltelt év minden történéséért, a jókat megköszönve. A nehézségek tanulságát levonni, de azt megérteni és megköszönni. Csendes belső imára, vagy egyszerűen csendben maradni és pihenni. A külvilág minden zaját kizárni. Semmire nem gondolni. A természet csöndjét hallgatni. A szigeten létezik egy ilyen kolostor, melyről eddig nem sokat beszélgettünk.
Máries falu előtt a hegyek közt. Panagouda kolostora
Hivatalos története:
A Skála Mariesből induló útról Maries hegyi falu felé kell haladni.
Érdemes ellátogatni a kolostorba, hogy megnézzük a csodás Szűz Mária ikont, és megismerjük az azt kísérő történelmet, amely szorosan összefügg a kolostor építésével ezen a helyen. Az androai Szűzanya-kolostor (Panagia vagy Panagouda) 8 km-re található Maries falutól, Thassos nyugati oldalán. A kolostor területe 7 hektár, fala (20 m hosszú x 2,5 m magasság) keleti bejárattal rendelkezik. A kolostor északi oldalán találhatók a szerzetesi cellák, a könyvtár és a Szent Előfutár temploma.
A kolostor bejáratától jobbra a vendégház, a konyha, míg a bejárattól balra a kúria (1988) és a különféle kisegítő terek találhatók. A nyugati oldalon található az Előfutár Szent János kápolna (1985). A Szűz Máriának szentelt központi templom egy régebbi templom helyére épült 1813-ban, a déli és nyugati falak alapfeliratai szerint. Kontantinápoly egy török basája építtette. Az ő felesége igen beteg volt. Végül Szűz Máriához imádkozott, mire az asszony meggyógyult. Abban az időszakban az, hogy a török által megszállt és nyomorgatott görög területeken ne templomot romboljon a török, hanem építsen, ily nagy pompával átadva, az szintén nagy csoda volt. Férfi kolostor volt mindig. A kápolna leírhatatlan belső kincsekkel rendelkezik. Oly ritka falfreskók és fafaragások, melyeknek párja kevés. Áram nincs a templomban. Gyertyák és olívamécsesek adják a fényt a liturgia ideje alatt, mely vasárnap reggel 6.00-8.00 óráig tart. Egyéb időben a délnyugati oldal nagy ablakai adnak rejtélyes fényeket, megvilágítva a legszentebb helyeket. Különlegessége még az oltár oldalánál levő patak, melyet szentelt vízként kaphatunk onnan, és vihetjük kis üvegben. A kolostor a régi naptár szerint ünnepli az ünnepeket, tehát kettő héttel később, mint ahogy azt mi számoljuk a naptárunk szerint. A falfreskók közt van sok olyan szent és jelenet ábrázolás, mely csak itt található. Ez amiatt van, mert az első 100 éves működése alatt sok egyéb ország ortodox szerzetesrendje élt itt, kik a művészi alkotásaikat maguk készítették.
Belül két fő zónában freskókkal díszítették a Szűzanya életéből származó jelenetekkel (Akathistos Himnusz házai). A templomban található a csodatévő Szűz Mária-ikon is (50 cm magas X 35 széles) öntött anyagból, XV-XVI. századi alkotás, ismeretlen művész. A Szűzanya színeváltozása, valamint Jézus Szűz Mária lelkét a kezében tartja. A kolostorban őrzik Kozma és Damianos szentek, Kappadókiai Szent Arszeniosz és Osias Xeni ereklyéinek egy részét is. Sok szerzetes cella van, de ma már csak a fő szerzetes él ott. Napjait imával, hívők fogadásával és napi sok órás hegyi sétával tölti. Ezért található a vendégfogadó helyiségben a világ minden részéről járóbot. A kolostort látogatók ismerve a szerzetest, hogy soha ne kopjon el az ő botja, hozzák feléje a szebbnél szebb botokat. A kolostor rendben tartását a környék lakói végzik, tisztetettel a több éve egyedül kolostort fent tartó szerzetes felé. Ünnepek alkalmával a hozzá érkezők egy nagy táska tartós élelmiszerrel, zöldséggel és gyümölccsel jönnek, mint neki szánt egyéni adomány és a hozzá érkező vendégek kínálása miatt.
Fotók:
https://www.shutterstock.com/hu/search/panagouda-monastery?consentChanged=true
Ami az általam ismert történet. Itt a papoknak, hogy a reverendát magukra öltsék, elsőként házasodniuk kell. Majd jön a családalapítás sok gyermekszüléssel és neveléssel. E kolostor szerzetes papja hogy került ide, mint szerzetes? A szerzetes édesapja helyi pap volt. Egyik fiúgyermeke betegen született. 11 éves koráig nem tudott beszélni. A férjem iskolatársa volt. Értelmes volt a fiú, de épp csak hangutánzatokat tudott tenni. Mindenki szerette őt. Mindent megértett, mindent tett, de beszélni nem tudott. A fiú apja, mikor már serdülőkorba ért gyermeke, gondolta, teszi újabb fohászát, és Isten kegyelmét kérve, egyházi iskolába küldi fiát. Ekkor történt a csoda. Ezen elhatározás után a fiú egy-egy rövid szót már tudott formálni és hangosan kiejteni. Az iskola befejezésére tökéletesen beszélt. Ide, ebbe a kolostorba kérte magát. Azóta itt szerzetes. Epifánia a szerzetes neve. Évtizedig egyedül volt. A nyáron híre ment, az Athos kolostor-félszigetről immár négy szerzetessel bővült a kolostorban élők száma. Pár nap után azonban az ideérkező szerzetesek távoztak innen, a magány miatt.
A hívők szeretnek idejárni csodát kérni. Ki igaz hittel és mély belső akarattal jön ide, annak a csoda adatott is.
Kérdésemre, hogy vajon miért nem jönnek ide az Athos félsziget szerzetesrendjéből többen, állandó ittlétre, vagy ha jönnek, miért nem maradnak? - rám mosolygott. Megfogta a kezem. Majd mondta:
- Gyermekem, a házasság köteléke, a jó család köteléke és a kolostori élet azonos értékű. Ha az sikeres, azt nagy becsben kell tartani. Igen ritka, és egyre ritkább lesz. Jóban, roszban, betegségben, nehézségek és jólét esetén mindig tartani kell. Van, kiknek sikerül. Van, kiknek kicsiny időre tartós, de sajnos egyre több, mi szétesik a mai időben.
Epifánia egy bölcs ember. A templomban számomra engedélyezte felétek a fotózást. Külön engedély kell ahhoz. Ti tehát csak a külső területet fotózzátok ott jártatok ideje alatt. Őt magát soha, és a templom belsőt se fényképezzétek. Magatok miatt tartsátok ezt tiszteletben.
Másik szokás a nők részéről a fedetlen testrész kendővel vagy szoknyával való fedése. Azt én nem tettem. Nadrág volt rajtam. Mondta, erre, minden rendben. Nem testhezálló ruhát viselsz. Jól vagy öltözve.
Engedékeny, e világi, sok mindenben járatos a szerzetes.
A kolostort itt találjátok: Térkép link
Újév előnapján én megyek ide egy kis belső csöndre és beszélgetésre.
Nyáron a forró melegben ti tegyétek ezt egy gyertyagyújtásra.
Az idejutás illetve a kolostor megtekintése akár egy szigetkörbe kirándulás is lehet.
Ahogy én tettem, Limenas felé indulva. Kb. egy óra alatt értem a kolostorhoz. A temploma 13.00 óráig látogatható. Ezután nem haladtunk tovább a Mariesnél lévő Jenna-tó felé, hanem annak patakján átkelve a kolostortól 4 km távolságra földúton, mely kiváló minőségű, Limenária tengerparti útjára jutottunk. Annak rejtett öblét a Metállia Beach felé megcsodáltuk. Majd kedves barátom, mesterem szobrászműhelyébe tértünk be egy bensőséges beszélgetésre. A sziget déli része ragyogó napsütéssel, mozdulatlan tengerrel, és igen sok turistával várt Limenária partján. Utunk a Mihály Arkangyal kolostor és Alyki öble felé vezetett. A tenger nemes szépsége és nyugalma lenyűgöző volt. A mozdulatlan tenger hihetetlen kéksége a vízen napozva ringó sirályrajokkal volt teli.
Más ünnepi hangulat ez, mint amit ti ismertek. Nagy a méltósága.
Mit kívántam?
Megköszöntem a 2024-es valóban nagyszerű évet. Kértem, hagyja meg és folytassa annak minden jó és szép dolgát. 2025 évre nem kértem semmi újat. Folytatódjon úgy, hogy jó legyen minden körülöttem.
Kívánok mindenkinek boldog új évet!
A kirándulás képei: