És véget ért a nyár...
A parthoz közeli vidéken átalakul az élet.
A levegőben köröző éles szemű sólyom vagy vércse mindent lát. Vészjósló vijjogó kiáltással a pintyőkét egy nagy zuhanó repüléssel már-már elkapni véli, mikor az egy hirtelen ugrással egy szikla alá búvik, ott kivárva támadója távozását.
A sirályhad megszámlálhatatlan sokasággal fekete zúgásként lebeg az olívaligetek felett, eleségre vágyva. Szeles idő esetén, egy ideges vibrálásként, még fokozódó zúgó hangú dinamika hatását kelti a sirálytámadás.
Ha szélcsend van és bágyadt meleg, a repülő vitorlások is megnyugodnak. Kedvük szerint, - ha jól laktak - a fehér leples tömeg a partot teríti be. Nincs, ki megzavarja a nyugalmukat. Feltakarítják a partot, megritkítják az aljnövényzetet az ott megbúvó apró lényektől. Majd hol a parton szunyókálnak, hol a vízen látszatra ébertelenül lebegnek. Ilyenkor egymástól elkülöníthetetlenek, foltot képezve a tengeren. Csak egy szürkésfehér lepedő látszik ott, ahol félelmetes rajuk megpihen.
Az égen a kék szín egyre fáradtabb, szürkébb. Távolibbnak, magasabbnak látszik az Ypszárió hegyünk is. Felhősapkát hord, mit csak délben vet le magáról. A nyári nevetéses hangokkal teli zsongás elcsendesedett. A levegő illata is megváltozott. A faszénen sült húsok és halételek nehéz illatát a hegyi erdők oxigéndús levegője nyomja el. A gomba, a gesztenye és a dió párás, dohos aromája érződik, kicsit orrot csípősen mindenhol.

A nyár vége közeleg. Minden búcsúzik. Gyengéd simogatással, egy-egy vidáman elénk bukó képpel.
A zsörtölődések mind azonnal elfelejtődnek. Csak a szépeket raktározzuk el, mi is és ti is.
Fáradtak a színek, de még harmonikusak.
Az utolsó vendégeim is érzik ezt, és ők is a legtöbbet szeretnék hazavinni az év e kellemes szakaszából.
A nyárban minden adott. Ilyenkor már ajándéknak érezzük a nyaralás minden pillanatát.

A szezon utolsó hajókirándulása történik.
Az időjárás eddig a nyaralóknak kedvezett. Ők mindig a teljes kánikulát szeretik.
Az utolsó hetünkre a meterológusok előrejelzése szerint a hét derekén viharok, jégeső, és heves szél várható.
Visszajön nagyon gyorsan majd a nyár, de kell egy derékba törés, hogy tudatosuljon bennünk, hogy kifelé megyünk az évből.

Július a nyár dereka, vagy ahogy Pános mondja, az "alonáris"./Αλωνάρη/

Ma már nem az aratás hónapja. Vagy mégis?
Igen, sok-sok vendégünk van.

Hűvösek a reggelek, csend honol mindenhol. 
Egy-kettő álmos vendég üldögél Annáék péküzletében.
Sok vendég választja az üzlet kis teraszát reggelizésre. A közelben van a Niki szupermarket, onnan is hoznak reggeli kiegészítőt az éhesebb nyaralók. Bentről a kemence árasztja a meleget és az ínycsiklandozó illatokat.

A parton később ébred mindenki. 10 órától kezdenek az ágyak megtelni napozókkal, tengeri fürdőzőkkel. Korábban egy-két sportot kedvelő fut a parton vagy az akkor csendes parti aszfaltúton. 
A hegyről madárcsicsergés hangja vegyül a tenger gyenge hullámainak melódiájához.
Mikor felmelegszik a levegő, rázendít a kabóca. Ezt a parton akkor már nem hallod. Ott emberi nyüzsgést, nevetést, hangos vidám kurjantást, autók, motorok vidám zizegését hallhatod.

Ezzel az írásommal kívánok mindenkinek nagyon szép nyarat. És üzenem:  

Mi jól vagyunk. Számítunk rátok. Bízzatok meg bennünk. Hiszem azt is, hogy akiknek itt kell lenniük, azok itt lesznek, hogy megoszthassuk velük azt a sok-sok szépséget, mi itt rájuk vár. Köszönöm az eddig kiérkezetteknek, hogy segítenek nekünk a visszajelzésekben.

NYÁRI ESTE
Esett. Az ég megint ragyog:
Juj édeset sikolt
A hold
S úgy kacagnak a csillagok
/SZÉP ERNŐ/

Múzsa: a csillagos ég

Évek óta több vendég mesélt nekem az éjjeli különleges fényeinkről.

Nagyon különleges az öblünk. Nappal a tengerpart, a hófehér márványpúder és a zselatinkék tengerünk ejt rabul mindenkit. Estéink más varázzsal bűvölnek.
Hűvös sóhajt küld a hegy az öbölbe, magához ölelve a meleg tengeri párát. Lágy keringőt táncolva érkezik a fenyő illatú jódos levegő, be-be hajolva az otthonaink kitárt ablakán. Pilleszárny simogatásként megérintve az alvókat, feléjük édes pihentető álmot adva.
Kik az éjjeleket romantikus beszélgetésekkel, csendben és figyelve töltik, ők egy isteni szerelmi randevú tanúi lehetnek. Az időpont? Június és júliusi hónapok. A nap épphogy nyugovóra tér, a hegyünk tetején furcsa fények jelennek meg. Rejtelmes magasságban a hegyek felett két kis lámpás. Soha nem látott erős fénnyel. Megvilágítják a hegycsúcsainkat, lázas várakozó izgalomban tartva minden bennük gyönyörködőt. Félórás e fényjáték. Majd egy pályán nyugatra eltűnik.

Találgattuk, mi is lehet ez.
Belementem a játékos kutatásba. Az eredmények, hogy mi lehet a különleges égi jelenség titka, akkor kezdett gyanús lenni, mikor több mindenkit megkérdeztem róla. Voltak, kik Limenasban látták az általam leírt fények velem azonos leírását.
Majd Thesszalonikiből érkezett vendégek mondták, hogy a két égi fény Thesszaloniki felett van.
Amikor hódmezővásárhelyi vendégek kezdtek róla beszélni, miszerint ők lassan egy hónapja látják, akkor világosodott meg előttem minden.

Eszembe jutott még valami...

A május közepén érkező vendégeink csodálatos természetet fognak találni. Mindenféle gyomnövénynek tetsző sokféle gyógyfüvekkel, már virágzó vagy később virágba boruló növényekkel. A kicsi tisztásokon és hegyoldalakban az ezüstzöld kakukkfű-bokrokkal, mik még nem nyitották ki kicsiny illatos lila virágukat. A most virágzó zsályával és a bódító illatú bodorrózsával.

A tenger felvette az év legszebb türkizkék színű ruháját. Oldalát bevonta sárgán virágzó, vadon növő cserjékkel. A víz fölé hajolnak, vagy az égbe magasodnak fenyőink. Majd a buja sokféle zöld szín közt egy rózsaszín csoda. A fényképezőgéped lencséjét ez nem kerülheti el! Kíváncsiságod a közelébe visz. Vigyázat! Jól hallod, hogy a búgás a fától jön… A fákon még levél nincs, csak virágok és virágok. Mindegyikében egy-egy méhecske. A milliónyi méhecske ide-oda röpködő szárnycsapásaitól jön a búgás. A fa békéjét hát ne zavarjátok!
Fogadjátok szeretettel ennek ismertetését Csaba családjától, kik az év első vendégei voltak és felfedezték nektek ezt a különleges fát. Az ő kíváncsiságuk volt e gyűjtésnek az indíttatója.

Koutsoupia (Cercis siliquastrum)
Koutsoupia, virágzó fa a tavaszt jelenti. Februártól május közepéig-végéig virágzik ez a fa. Hívják mamoukalia vagy Judah-nak is. Azaz Júdás-fának is. Fa Júdeában (a francia Arbre de Judée = Júdea fája)

Magát a fát ismertem és csodáltam ilyen idő tájt. De magamtól soha nem mentem addig, hogy rákérdezzek, mi is az. Van és kész. Csaba volt, ki rákérdezett. Pános sem tudott választ adni. Majd Csaba kereste ki. Ez a cikk ír egy kicsit többet a bibliai nevének jelentéséről.
Mivel itt nagyon elterjedt, ezért gondoltam, hogy görög ismertetőket is átböngészek.
A név valószínűleg aszerint változik, hogy hol terem meg. Közel-keleti francia gyarmatokon valószínűleg Júdea fája. Mi ezt magyarosítva júdásfának tituláljuk.
Kínában vagy Kanadában teljesen biztos, hogy a latin elnevezésén túl van egy más népi elnevezése.
És az is biztos, hogy mindenki azt gondolja, hogy a saját területén volt elsőként őshonos.

Kívánok minden útnak indulónak élményekben, kirándulásokban és pihenésben gazdag, nagyszerű nyarat!

A legtöbben már tavaly ősztől elkezdték megszervezni , hogy 2015 nyarán hol nyaralnak majd.
Megtörténtek a foglalások. Görögország nyaralóházai kezdenek megtelni.
Samothraki szigetén is a főszezoni időszak szállásai megteltek.
Az idén nyár elejére volt egy gondolatunk. Terveztünk egy kéthetes csoportos utat erre a szigetre.
A terv álom maradt. És mint álom, felébredve az elszáll. Bár szemünket kinyitva azok felejtődnek, de az álom tartalma szép volt, így napunkra az elkísér. Elkísér, majd várjuk az estét, hogy azt újra álmodjuk.
2015-ben tehát nem indul csoport a szigetre. Főleg azoknak, kik a tervről nem tettek le, egy csodálatos képsort szeretnék bemutatni.

Az év legszebb szakasza ez az időpont. Június közepe végéig. Nem lehet sem a természetet, sem a hangulatot összehasonlítani az év egyéb szakaszaival. Teljes győztesként van. Amit még mindig mondok. Rohantok kifelé az autópályán. A szállások normálban 12.00 óra és 14.00 óra közt foglalhatók el. Sokan befuttok már a hajnali első komppal. Rettenetes stresszes ez a szállásadónak. És rossz szájízt adunk a hazatérő vendég felé is, ki az utolsó óráit nem szeretné úgy érezni, mintha kidobnánk. De a hajnali érkezők miatt üldözés kezdődik, hogy mikor tud a takarítás bemenni újjá varázsolni a lakásokat. Ez olyan csúnya dolog, mint mikor egy szép filmnél vagy egy színházi előadásnál a befejezés előtt felállnak a nézők és elhagyják a termet. Mindez kiküszöbölhető lenne azzal, ha a reggeli érkezők nem jönnének ilyen korán. Nehéz nálatok egy beidegződött rendszert megváltoztatnom. Rohantok az autópályán, ahelyett, hogy azt a sok szépséget látnátok, mi a régi autóúton van Thesszaloniki és Keramoti közt. Azokból a téli-tavaszi írásaimból már említettem és képeket is tettünk fel.
Kettő napot kitöltő fantasztikus kis programok vannak.
Tegnap a szokásos kötelező utunkra mentünk Pánossal Thesszalonikibe.
Annáék mondták, hogy nem baj, ha nekünk van olyan programrészünk is, mi nem jó, szeretnének velünk tartani egész napra. Örömmel vettük. Az odafelé út olyan idegbajos rohanás volt, mint a ti utatok szokott lenni ide és hazafelé. Azt nem tudtuk másként megoldani, mert időhöz voltunk kötve. Azzal a résszel végeztünk 11 óra felé. Majd mondtuk, hogy innentől kezdve gázt le. És csak az a fontos, hogy az utolsó hazakompot elérjük. De ha azt sem érjük el, hát na bumm. Azt is a sorsra bízzuk.
Majd elkezdtük az élvezeteket.