Angeliki Apartman *****

Helyzete: Ez az arisztokratikus ház, gyakorlatilag kettő családos tengerparti magán villának számítható a legnagyobbb élet közepén, egy idilli csendes helyen. 

A parttól az első kicsiny aszfaltúton és a partról az első parti épületsor között áll.  De megközelíthető a parti magán gyalogos ösvényen is. Angelika előtt a parti, vendéget kiszolgáló sétány üzletsora van. Környezete: új, hasonló modern, de környezetbe illő néhány villa található, vagy magányos telkek. Maga az épület emeletes. 2017.  kulcsátadással kettő darab apartman.
Az apartmanba az első út felőli teraszáról a közepes méretű nappaliba lépünk. A nappaliban kétszemélyes kanapé, kicsiny étkezősarok, főzősarok van. Konyharésze kétlapos villanyrezsó, és normál méretű, kis fagyasztórésszel ellátott hűtőszekrény. A nappali ablakaként egy kicsiny ablak van északi irányban. A fürdőszoba a nappaliból nyílik a bejárati terasz irányába. A konyha közepes illetve alap főzésekre felszerelt.
A nappaliból a kényelmes hálószobába lépünk. A hálószoba és minden berendezés fehér színű. Berendezési jellege egy új bútor, stilusa a romantikus arisztokrata 50-es évek divatját követi. Tv és légkondicionáló berendezés a hálószoba tartozéka. A terasz 1,5 méter széles és 5 méter hosszú, kilátással kicsit a tengerre. A két apartman egymásnak tükörképe. A part és a belső udvar felőli teraszok egymástól öltözőparavánnal ellátva. Az udvari lejáró több lépcsős.
Az apartmanokhoz tartozik egy csodálatos kert. Lehetséges ott a flekkenezés. A hatalmas fáktól árnyékos kertben van lehetőség szundikálásra, olvasásra, beszélgetésre. A kis gyermekek részére egy játszótér is található ott.

A szállástól a partra gyalogosan egy kis ösvény vezet le. A ház nagyszerű közelségben van a parthoz. Minden szállástól elszeparáltan, teljes nyugalmat és pihenést bíztosítva úgy, hogy 50 méter távolságra van az öböl legszínesebb életéhez, a legkedveltebb sétáló utcától és a kisgyermek paradicsomos strandtól.

A ház közvetlen mellette magánparkolóval rendelkezik.

Emlékezések
Történetmondó:
Efi, az unoka, ki az Ifigénia házak tulajdonosa
Giagia Angeliki- Angeliki nagyi /1924-1997/
Szegény, de művelt családban született. Már nyolc évesen árva maradt két kisebb testvérrel. Dimitris, az apa újra nősült, hogy a gyerekeket fel tudja nevelni. De a mostoha igen mostohán kezelte a gyerekeket, így már 8 évesen Angeliki gondja lett a kistestvérek nevelése. Emiatt viszonylag későn is ment férjhez az akkori időszak divatjával ellentétben. A kicsik kiházasítását kivárta. Várnia sokat kellett, mert első nagy szerelme, Sotiris is nyolcadmagával volt. Ő is először kiházasította a testvéreit. 12 eljegyzést tartottak Angelikivel, mire a 8 és a kettő kisebb gyermek megházasodott. 1945-re a 13. eljegyzése már sikerült. Nagyon nagy volt a szeretet köztük. Angeliki alacsony, bő keblű, örök vidám, kacéran cserfes asszony volt. Sotiris szelíd természetű, vékonyan szikár, szófukar férfi, tengerkék szemekkel. Hangos szó csak nevetésük és énekük által hangzott. Életük végéig hűek voltak egymáshoz. Angeliki minden furfanggal elérte célját és a teljes napját azzal töltötte, hogy valamit mesterkedjen. Ha tudta, hogy magára haragítja jámbor férjét, dörzsölődő pipiskedéssel bújt hozzá, ártatlanul nézve rá mondta neki: Szépséges uram, te szép szeműm! Hát tudod, hogy én semmiről nem tehetek. Ezek után Sotiris, ahelyett, hogy felbőszült volna, ölbe véve igen dundi angyalkáját, összeráncolta szemöldökét, de békésen adta megbocsájtó énekét neki: Angelikoula cukorka, Angelikoula mézecske, Angelikoula hideg forrásvíz, mit az angyalok isznak… Ezt énekelte neki, mikor Angelikoula legnagyobb bűnét elkövette feléje. Engedte elmenni élete párját 20 évig tartó súlyos ágyban fekvő betegsége után. Sotiris, mielőtt szemét örökre lecsukta volna, utolsó erejével gyenge hangon elénekelte párjának énekét. Majd mondta, ugye jössz te is utánam, nem hagysz magamra sokáig. S ahogy a virág a víz nélkül a legszebb korsóban elhervad, úgy hunyt ki Angelikiből is a lélek, és valóban egy év után csillagszemű párjához ment.
Az egész falu szerette őket. Bár csak két gyermekük született - Alexandra és Afrodité -, de Angelikoulát a fél falu mamának szólította. Annyi teje volt, hogy évekig jutott a falu árván vagy anyatej nélkül maradt csecsemői számára is. Paramana, Mana Angeliki, kiabáltak feléje a falubeli apróságok. Csüngtek a karján később is a már felcseperedett gyermekek, mikor ő mindig tiszta és szépen hímzett népviseletű ruhában lejött a patak felett levő házukból. Sotirist a faluban hivatalosan Potámia tanítójaként jegyezték be. De úgy is ismerték őket, mint molnárok. A házuk Potámia felső szomszédságában volt. Emeletes kőház az Ypszárióról lejövő egyik patak felett. Az emeleten laktak ők, és a földszintet raktárként, kamraként és vizimalomként használták. A malom működését álcázniuk kellett a bolgár megszállás idején, mikor minden javat be kellett szolgáltatni adóként. Voltak olyan időszakok, mikor még a makkot is meg kellett őrölni, mert más nem jutott lisztnek. Éjjel őröltek hát, mit azonnal szét is osztottak a falu szegényei közt.
A házat a 80-as évekig tudták megtartani, majd idegen kézre jutott. Csodálatos épület volt szép kilátással, áldott környezetben. Erős kőépülete és egyedi építési jellege miatt akár falumúzeumként is működhetett volna.
Az időben nem volt lent a parton semmi más, csak gyümölcsösök, szőlő, paradicsom, krumpli és kukoricaültetvények. A mai kikötő feletti Ágios Nikolaos kápolna környékét egészen a hegy 300 méter tengerszint feletti magasságáig - mit az 1800-as évek végén építettek a halászok – ambelliának, azaz Szőlőshegynek hívták. Ezeknek már nyoma sincs ma. Több tűz, és az újonnan épített hotelek eltüntették már az egykori elnevezést is. Jó talajú , jó klímájú terület volt ez. Ezért az egész falu lejárt ide Potámiából nemcsak a kikötő miatt, mit Skála névvel illettek, hanem a kiskertekbe. Megtermett itt minden. A paradicsom, mindenféle bab és borsó, a cseresznye, a fekete apró mézédes füge, az alma, a szilva, a birs, a kajszi, a kőbarack. A férfiak, mikor elfáradtak és kimelegedtek, beültek a vízen levő bárkásokhoz beszélgetni, a nők meg hónalj alá kapva unokáikat, a kikötő előtt vagy mögött a hatalmas platán- és fenyőfák tövében csipkés kombinéra vetkőztek. Már akinek az volt, merthogy a szegényebbek gyolcs vagy kenderszövésű alsóruhát hordtak. Vetkőzött hát ki mire, majd irány a tenger. Rendben is volt az addig, míg a turizmus fel nem ütötte a fejét. Addig természetes volt, hogy az asszonyok így, a gyerekek pucéran, a férfiak meg a hosszúszárú alsógatyában mentek a tengeri fürdőzésekre. Napozni nem kellett nekik, hisz a mezőgazdasági munka által megkapták az egészséges színüket. Amikor megjelent az első turista? Hirtelen megjelentek az erkölcscsőszök is. A rendészek ismerték a helyiek fürdési szokásait és nagy élvezettel lepték meg a fürdőző nőket, kik gyereket nyakba véve futottak a hegyre a fák közé bújni, nehogy súlyos büntetést fizessenek, és ráadásként megszégyenítést is kapjanak, mint erkölcstelenség elkövetői.
Az ’50-es évektől kezdődött az a hullám, hogy a kiskertjük mellé egy kalyibát is felhúzzanak. A kalyibák addig a tengeri fahulladékokból és gallyakból álltak, majd többen elkezdték ezt az építkezést kövekből, ill. az akkor divatba jövő, és egyre jobban elterjedő téglából is építeni. Ne gondoljunk sok házra. 1950-től 1980-ig mintegy 20 ház épült a két kilométeres mai Skála Potámia-i szakaszra. Szép vidám és közösségi élet volt. Dolgos, szegény, de nagyon összetartó. Mindennaposak voltak a kikötőben a halászbárkák bevárásánál vagy hálókötözgetés közben a közös éneklések. A termények betakarításában, azok feldolgozásában is sokszor az egész közösség részt vett. Más világ volt az. Soha vissza nem térő.
Angelika parti háza is ekkor épült. Elsőként Sotiris gondolta ki, hogy ne kalyibát építsen, hanem turista hotelt. A sziget első szállodája Limenastól kettő kilométerre Makriammosban épült, ma is Makri Ammos bungalója névvel illetik. Sok évig készítették. Angelika férje dolgozott ott sokáig. Talán innen jött az ötlete. És mivel nem nagyot épített, hanem csak egy kicsiny házat, ahogy a Makriammos terve elkészült, az ő háza már ott állt a mai Skála Potámia öblében délnyugatra a kis kápolnától. Úgy építette, hogy ők is ott tudjanak lakni. Nekik már sok unokájuk nem volt. Afrodithé által Efi a legnagyobb, őt követi Ákis. Alexandrától pedig Thanassis. Akkorát építettek, hogy két családot vendégül tudjanak látni, és ők maguk ketten és a három unoka velük tudjon lenni. Sokszor ott volt az összes unoka. Aki viszont állandóan velük lakott, az Efi volt. Ő szakasztott Angeliki volt. Kicsi cserfes és csintalan dundi kislány. Angeliki, hogy még szebb legyen fő kedvence, haját tar kopaszra vágta, feje tetején egy kis taréj hajhullámot hagyva, abba nagy masnit kötött. Az étellel sem fukarkodott feléje. Minden, ami megtermett, vagy ami az időben ritkaságnak számított és csak ő tudott beszerezni, abból mindig az első és utolsó falat Efinek jutott. Így lett belőle már oly erős egészséges pirospozsgás kislány, hogy az akkor kocsinak szánt úton ha ők ketten végig billegtek, azt az utat kitöltötték. De az időben ez volt a divat. Ez jelentette, hogy jól élnek és egészségesek. Akinek jó volt az ura, annak a felesége, mint egy begyes töltött galamb kellett, hogy legyen. Milyen legyen hát a kedvenc unoka?
A hotel vendégei? Ők is minden komfortot élveztek. Volt az udvaron egy forrás. Ez szolgált ivóvízként és hűtőszekrényként is. A jégtábla drága volt, és akik tehették, vermeket készítettek, vagy az ilyen környéken sok helyen levő forrásokat használták hűtésre is. Nyári időben a nagy dinnyék, a gyümölcsök hidegen tartására, és sok minden egyéb hűtésére is szolgált. A forrás helye ma már betemetődött. De egy ügyes kéz újra elővarázsolhatja.
Az udvaron volt egy hatalmas búbos kemence és két kondér volt a külső konyha legfőbb tartozéka. A kondérok hatalmas üstszerűek. Alul egyenes aljú, de tartó lábakat készítve hozzá megemelték és alá lehetett gyújtani. Egyik kondér szolgált a főzésre. Itt készült mindig mindennap annyi étel, hogy az egész család, a ház vendégei, és a betérők mind alaposan jóllakhassanak. Ha a kecske- és a birkatej megkerült, azt is itt főzték fel, hogy feták, sajtok legyenek belőle. Egy nagy mulatsághoz szintén ott készült az étel. A másik kondér arra kellett, hogy víz melegedjen benne. A fürdőszoba lavórban vagy dézsában való fürdésből állt. Angeliki nem sajnálta erejét, hogy a vendége hátát átdörzsölje a kertben a fügefa alá kirakott dézsában. Ez is hozzátartozott hát a ház szolgáltatásához. Mosógép? Minek az. A zsályás olívaszappannal átdörzsölt ruha jól átmosva, és a hatalmas árnyas fa alá kiterítgetve pillanatok alatt illatosan, tisztán ragyogva kerülhetett gazdájához. A kicsi unoka, Efi is sokat segített e műveletben. Mindennapos program volt, hogy kora reggel kelve felmentek a szőlőshegyre. Ott végezve a kerti munkával vagy a méhészkedéssel, Angeliki főzni, majd mosni kezdett. Ezután jött a közös ebéd. Ebéd után pihenő. A naplementéhez közeledve egy gyors tengeri fürdés követte. Este pedig jöhettek a szomszédok, vagy mentek a kikötőbe egy kis pletykára meg egy kis közösségi életre. Így telt minden nap.
Angelika eltávozta után, e háznak örököse Alexandra lett. Alexandra nem érezte ezt a házat magáénak, így Afrodithé átvette tőle és a legkisebb gyerekéneknek adta, Ákisnak. De Angelika nem maradt nyugton a sírjában. Kérte Efi unokáját, vedd magadhoz, és folytasd, mit kicsiként együtt kezdtünk. Az épület közben rogyadozni kezdett a dús gaz közt csipkerózsika álmát aludva. Már-már alig látszott ki a gazból az útról, ekkor egy véletlen szerencse azt hozta, hogy a két testvér, Efi és Ákis, egy cserét tudott létrehozni. Így kerülhett az immár felnőtté vált Efihez a nagyi parti háza.
Efinek két gyermeke van, Kostos és Elina. Elina lett az örökös.
2012. őszén a ház, mi egykor oly sok boldogságot megélt, új formát kezdett ölteni. Sok éve volt már romos. Lakni laktak benne az alsó szinten a hajléktalanok, hogy a ház lelke mindig éljen. De most már kérte, hogy kapja vissza dicső múltját. Így a kert megtisztítása elkezdődött. 2015.évbtől kettő apartman várja azon vendégeit, kik oly igaz szívvel fogadják majd ezt a szállást, mint ahogy egykor Angeliki vendégei voltak.